2013. április 11., csütörtök

Charles Dickens: Barnaby Rudge - avagy a legrosszabbnak mondott Dickens regény...


Eredeti cím: Barnaby Rudge
Műfaj: szépirodalom
Első kiadás: 1841.
Fordító: Szántó Judit
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Hazai kiadások: 20121872 - Berczik Árpád fordításában
Oldalszám: 701


Közvetlenül az Ódon ritkaságok boltja után, 1841-ben jelentette meg Dickens ezt az első történelmi regényét (amelyet aztán, jóval később, a Két város regénye követett még). Véres, felbolydult tizennyolcadik századi világot ábrázol, a katolikusellenes, úgynevezett Gordon-zavargások idejét: a vallási intolerancia története egy rejtélyes gyilkosságéval fonódik össze, amelynek főalakja a félkegyelmű fiú, Barnaby Rudge apja. Amikor fény derül a gyilkos kilétére, a londoni utcai harcokba belekeveredő szegény Barnabynak is veszélybe kerül az élete. A randalírozó, törő-zúzó-pusztító csőcselék ábrázolása sokkolóan hatott a korabeli olvasókra, a következő nemzedékek viszont igen hamar saját történelmük egy-egy epizódjára ismerhettek benne. Még szerencse, hogy a dörzsölt, cinikus, részvétlen nagyvárost és a benne játszódó jeleneteket elbűvölő, romantikus vidéki helyszínek, szerelmek, életképek ellensúlyozzák. Ez a hátborzongatóan izgalmas mű utoljára százhúsz éve jelent meg magyarul most kiváló, vadonatúj fordításban, az eredeti illusztrációkkal adjuk az olvasó kezébe!

A könyvről...
Charles Dickens születésének kétszázadik évfordulója alkalmából az Európa kiadó új fordításban jelentette meg az írófejedelem Barnaby Rudge című monumentális regényét. Szükség is volt már a frissítésre, hiszen a kötet utoljára 1841-ben volt elérhető az olvasóközönség számára. Habár a Dickens-láz a szerző halála óta csökkent, művei kiállták az idő vasfogát, és a mai napig a legkeresettebb klasszikusok közé tartoznak.

" Az üres edények sokkal dallamosabban csapódnak a földhöz, mint ha teli volnának, mint ahogy gyakorta tapasztalhatjuk, hogy a hamis érzelmek szólnak ezen a világon a leghangosabban, és aratják a legnagyobb tetszést."

Ez a patinás regény – mely szám szerint a szerző ötödik könyve – a 18. századi Londonba, az 1780-as Gordon lázadások idejébe kalauzolja el az olvasót. A rövid, de annál szégyenteljesebb történelmi epizód mára szinte a feledés homályába merült. Katolikusellenességben fogantatott, majd a csőcselék randalírozásában teljesedett ki, végül a hadsereg erőteljes fellépésének és túlkapásainak köszönhetően brutális kegyetlenségbe torkollott. Az együgyű Barnaby, extrém külseje, és befolyásolható személyisége szinte azonnal magára vonja a morálisan züllött, olcsó szórakozást kereső negatív szereplők figyelemét. Kedvenc háziállatával – egy Karmos nevű hollóval – szinte észrevétlenül sodródik a veszélyes csőcselék vezéralakjai mellé, majd később öntudatlanul a gyalázatos felkelés emblematikus hősévé növi ki magát.

2013. április 10., szerda

Junot Díaz: Így veszíted el – avagy a félrelépők szerelmi kézikönyve


Eredeti cím: This is How You Lose Her
Műfaj: szépirodalom / +14
Első kiadás: 2012.
Fordító: Bozai Ágota
Kiadó: Cor Leonis Könyvkiadó
Hazai kiadás: 2013.
Oldalszám: 160


A Pulitzer-díjas író legújabb könyve, mely 2012 összes rangos elismerését besöpörte. Junot Díaz kötete egymáshoz kapcsolódó történetek füzére, melyek középpontjában a szerelem áll, csak épp más-más jelzővel: szenvedélyes, tiltott, haldokló, anyai. A szerelem pedig maga is „idegen” egy idegen földön, hiszen New Jerseybe szakadt dominikaiak közösségében járunk, akik gyötrelmesen próbálják összekapcsolni a két világot, hogy életteret találjanak maguknak. Az energikus és ötletes, gyengéd és humoros szöveg elénk tárja az emberi szív határtalan sóvárságát és elkerülhetetlen gyengéit. Junot Díaz a Dominikai Köztársaságban született és New Jerseyben nevelkedett. Már Drown című első novelláskötete nagy visszhangot váltott ki, majd regénye, a The Brief Wondrous Life of Oscar Wao 2008-ban elnyerte a Pulitzer-díjat. Az Így veszíted el 2012-ben jelent meg tovább öregbítve fiatal szerzője hírnevét.

A könyvről:
A kreatív írói kurzusok egyik alaptanítása kezdő írók részére mindig a következő: Írj arról amit a legjobban ismersz, indulj ki a saját érzésvilágodból és élményanyagodból. Junot Díaz, a dominikai származású amerikai író ezt a tanácsot megfogadta, és milyen jól tette. Élete klasszikus amerikai sikertörténet, hiszen emigráns színes bőrű mosogatófiúból világhírű Pulitzer-díjas íróvá vált.

„…egy kapcsolatot legjobban a féltékenységgel lehet megbikáztatni.”

Az Így veszíted el első pillantásra olyan kötetnek tűnik, mely szimplán az emberi kapcsolatokról szól, és kegyetlen őszinteséggel leplezi le a férfinem istentelen gyarlóságait. Tovább olvasva azonban rájöhetünk, hogy a történetek gyökere ennél jóval mélyebbre nyúlik.
A szerző saját családtörténetétől ihletve hiteles keresztmetszetet nyújt a dominikai bevándorlók mindennapjairól, a sodródó gyermekkorról, a nők hihetetlen kiszolgáltatottságáról.

Dominikai bádogváros
A történet központjában Yunior áll, aki anyjával és bátyjával Raffával New Jerseybe költözik. Életük  epizódjait örökíti meg a könyv, melynek gyermek- és ifjúkori részei főleg a befogadás/kirekesztés nehézségeit, a bevándorlók lehangoló körülményeit, valamint a honvágyat és a hazaszeretetet idézik meg. Az állandóan dolgozni kényszerülő apa hiánya, a bezártságtól és elszigeteltségtől indiszponált anya, a fűtetlen lakás, a szeméttelep közelsége mind olyan elemi erejű tapasztalat mely nem sejtet túl kellemes véget. A felnőtté válás korszakát az erőteljes nemiség uralja. A partnerek sűrű váltogatása az önmagát kereső, de meg nem találó ember sajátja. Ráadásként, még bátyja is leukémiás lesz és egyre csak bonyolódnak az amúgy is nehezen kibogozható érzelmi kötelékek.

„Mutass nekem egy szép lányt, és mutatok neked valakit, aki unja kefélni.”

2013. április 4., csütörtök

Feminin Olvasóterem: Brigitte Bardot - Az öntörvényű szépség


Egy világ hevert az ötvenes-hatvanas évek szőke szexbombájának lába előtt, a legnevesebb rendezők versengtek kegyeiért, csak hogy vele dolgozhassanak, ő mégis mindig a saját útját járta. Szemtelen volt és pimasz, nem érdekelte, ha félreértelmezik viselkedését. Tisztában volt külső adottságával, tudta milyen hatással van a férfiakra.
De nem volt mindig így. Története leginkább a rút kiskacsáéra emlékeztet. Kislányként vastag keretes szemüveget viselt, dús szalmasárga haja rakoncátlanul keretezte az arcát. Összehasonlítva magát osztálytársaival hamar egyértelmű következtetésre jutott: „Csúnya vagyok.” Boris Knaiazeff a Conservatoire balettrészlegének vezetője így szólt édesanyjához: „Asszonyom, meg kell mondanom, hogy bár csúf kiskacsa – már elnézését kérem… Viszont ahogy elkezdett mozogni, elfelejtettük az arcát.” 
Alig telik el egy év, és a tánc által a kislány kivirágzik. Édesanyja barátnője meghívta modellnek divatbemutatójára, és a kifutón megtett alig pár lépés örökre meghatározta sorsát. Hamarosan ugyanis az Elle magazin kopogtatott a békés családi otthon ajtaján, címlapfotót ajánlanak az alig 15 éves ifjú balerinanövendéknek. 

"Az ideális férj az, aki nem iszik, nem dohányzik, nem veszekszik és nem létezik."