A romantika sok helyen amolyan szitokszónak számít, de legalábbis másodrendű irodalomként lehet csak jelen és sokszor mosódik össze a bodice ripperekkel. Új sorozatunkban szeretnénk a szépirodalom oldaláról is megmutatni a romantika klasszikus ágát, hátha ezzel kedvet csinálunk a rég elfeledett történetek újraolvasásához. Kezdésként azonban kiránduljunk egyet a mozgófilm világába, a következő ajánlóban 10 igényesebb romantikus filmdolgozást ajánlunk figyelmetekbe.
1. Jane Eyre
Első számú megunhatatlan kedvenc! Számtalanszor láttam, és még a fantasy rajongó férjem is elismerte, hogy a Jane Eyre alapötlete jó (bár gyorsan mentve a mundér becsületét, hozzátette, bármilyen sci-fi és fantasy filmet azért szívesebben nézett volna. :D ) A szegény sorsú nevelőnő szerelmi történetének számtalan filmfeldolgozása közül ez a legjobb.
Véleményem szerint nem ez Brontë legjobb műve, hanem Az angoltanár, mégis ez a regény ragadta magával a legtöbb olvasó képzeletét, és olyan írók követték később munkásságát mint például Victoria Holt.
Victoria életművét egyébként sokan gőgösen aposztrofálják irodalmi szemétként (ahogy Brontë-t is egykoron kortársai), pedig sok regényét pont Brontë stílusában írta, ilyen például A kastély ura, ahol még a történet is egy az egybe "koppintás". Ennek ellenére ha valaki félre tudja tenni előítéleteit, rájöhet, hogy egészen kellemes olvasmány.
Visszatérve a filmre... A 4 részes BBC filmsorozat szereplőválasztása egészen kiváló. Ruth Wilson az a színésznő, aki képes a kamerák előtt őszintén elpirulni, Toby Stephens-be pedig már az első öt percben bele lehet szeretni.
.jpg)
Nem hiszem, hogy bármiféle bemutatásra szorulna ez a sorozat, hiszen 1995-ös megalkotása óta a fél világ szerelmes a Mr. Darcy karakterét alakító Colin Firth-be. De ez a film se úszta meg újrafeldolgozást, ezúttal az amerikaiak próbálkoztak, nagyágyúként az angolok kedvenc "klasszikus" színésznőjét Keira Knightley-t is bevetették. A feldolgozás nem lett rossz, de igazából jó sem, így a BBC továbbra is teljes testhosszal vezet. Ráadásként a sorozat főszereplői is összejöttek a nagy romantikázás közepette...
Colin Firth azóta is bosszankodik, hogy beleragadt Mr. Darcy szerepkörébe, és mindent megtesz azért, hogy kitörjön onnét. Kifejezetten utálta az általa alakított figurát, ellenszenvesnek, és utálatosnak érezte, és legalább annyira irritálja ha megemlítik egyik legnagyobb alakítását, mint a Patrick Swayze a Dirty Dancing felemlegetését.
3. Észak és Dél
Egyik legkedvesebb romantikus történetem Elizabeth Gaskell Észak és Dél című elbeszélése. Filmfeldolgozása azon kevés alkotások közé tartozik, ahol a képi világ sem rombolja le illúzióinkat, és a film legalább olyan jó mint a könyv. Persze apróbb eltérések itt is vannak a történetben, de mindez megbocsájtható.
Daniela Denby-Ashe remekül hozza Margaret Hale durcás karakterét és még külsejében is a megtévesztésig hasonlít hozzá. Richard Armitage pedig a legszebb színészi eszközökkel dolgozik, orgánuma szívdobogtató, "look back at me" jelenete pedig százával ihleti a rajongói videókat. Kicsit más, mint a könyvbéli John Thornton, a szakállt is lehagyták róla, ráadásul Armitage azok közé a jóvágású fickók közé tartozik, akikről nehezen lehet elhinni, hogy felsülnek az udvarlásban. De mivel ez egy szép mese, hát elhiszem, hogy minden úgy történik, ahogy az írva vagyon. Mr. Thornton mellesleg méltán lehetne Mr. Darcy mellett a legkívánatosabb férfi égen és földön, neve mégsem került fel a képzeletbeli ranglistára. Ez a tűrhetetlen anomália remélem a film megnézése, és a könyv elolvasása után megoldódik.
Egy kis érdekesség még a férfi főszereplőről, jelenleg a Hobbit című film törpe királyaként brillírozik, hamarosan itt a 2. rész.
4. A Forsyte Saga
Egy film, aminek korábbi feldolgozását együtt izgultuk végig szüleinkkel, és amire a címén kívül feltételezhetően semmire sem emlékszünk...
A John Galsworthy regénye alapján készült remake igazi kakukktojás a mostani tízes fogatban, mert nem igazán tetszett. Mégis örülök a feldolgozásnak, mert a régi film közel nézhetetlen. Damian Lewis kiragyogott a filmből, viszont Gina McKee által megformált Irene Forsyte-ot nem igazán tudtam megkedvelni. Velem nem tudta elhitetni, hogy varázslatos és magával ragadó nő, akibe mindenki beleszeret. Sok volt a nyafka, kevés a valós törékenység, mondom ezt úgy, hogy Mckee alapvetően remekül játszott. Talán ha lágyabb vonásokkal bíró, méreteiben is kisebb asszonyt választottak volna Lewis mellé, jobban el tudtam volna hinni, hogy Soames Forsyte egy vadállat. Így végig meg volt bennem a "vigasztaló anyamedve" érzése, aki legszívesebben keblére szorítaná szegény Soames vörös üstökét és jól megvigasztalná. Pedig hát a könyv se épp erről szól... Szóval felemás érzéseket hagyott bennem a film, számomra ez az "egyszer megnézhetős" kategória.
Legendás könyv, legendás sorozat, legendás szereposztással. Sean Bean virágkorában forgatta a fimet, ekkor volt a legdögösebb, és Oliver Mellors megformálása után pedig a legvágyottabb férfi Európában.
Adott egy unatkozó arisztokrata asszony - Joely Richardson - aki le-föl sétafikál az erdőben, hogy végre történjen már vele valami. Aki keres az talál, és nemsokára a helyi erdőkerülő ágyában... pontosítva a földön a pokrócon végzi aminek mindketten örülnek, néha a férj is, de aztán mégsem... A nő művelt, a férfi egy kőbunkó és kettőjük kontrasztjából valami nagyszerű kerekedik ki. Bean remekül hozza a parasztot, amikor pedig veretes tájszólással beszél, minden női szív beleremeg, favágós jelenete óta pedig az egyik legerotikusabb tevékenységként tartom számon a baltával csapkodást.
A film egyébként lényegesen szelídebbre sikeredett mint a könyv, ami arról híres ugyebár, hogy nevén nevezi a dolgokat. Először jelenik meg a művelt nyugaton nyomtatásban a "pina", a "fasz" vagy a "baszás", amiért D. H. Lawrence-t egészen a világ végére űzik.
A számos feldolgozás közül ez az egyetlen jó és emészthető. A Sylvia Kristel féle erotikus változat inkább szól a pornográfiáról, de abból is az alulmúlhatatlan ZS kategóriát hozza.
A történet megfilmesítését már régóta követelte a brit nemzet, olyannyira, hogy a főszereplőket is maguk óhajtották kiválasztani. Joely Richardson épp terhes volt a felkéréskor, ezért a producerek megvárták, míg megszül, Sean Beannek pedig még a szemsérülését is elnézték. A győzelem fergeteges volt, a film azóta is nagy kedvenc a műfaj kedvelői körében.
Ismét egy kakukktojás, még csak nem is BBC... és nem is tudom besorolható-e a romantikus kategóriába, én mégis megteszem méghozzá a film utolsó öt perce miatt. Az utolsó jelenet győzött meg ugyanis arról, hogy ez egy igazi romantikus film. Azért is nagy kedvencem, mert szakít a korabeli szokásokkal, az unatkozó, hímző és ténfergő lánykák helyett megjelenik az öntudatos, társadalmilag aktív nő képe.
Catherine Winslow személyisége érdekes, és végre egy film ahol karaktere van a nőnek. Furcsa ridegsége, egyenessége már-már üdítő a sok agyatlan fruska közt.
A filmet szinkronnal nézni egyenesen merénylet. Aki nem tud angolul, nézze felirattal és élvezze az angol nyelv csodás zengését...
Egy újabb történet ami nem szorul ajánlásra...
Viszont, amit biztos, hogy nem ajánlok az a halovány próbálkozás Emma Thompson és Kate Whinslet főszereplésével. Merényletük nálam csúful leszerepelt. Kicsit úgy éreztem, mintha a sztori senior változatát nézném, ahol a Dashwood lányoknál nemcsak a férjhezmeneteli idő közeledik vészesen a végéhez, hanem a klimax is időnként befigyel. Két elképesztő tehetségű színésznőről van szó, mégsem tudták elhitetni velem, hogy ők ketten testvérek. Kate Whinslet ostoba lokniaival legalább annyira volt törékeny mint egy víziló, arca pedig leginkább a telihold képét idézte fel bennem, a vágy ellenállhatatlan tárgya - Alan Rickman kezébe pedig leginkább egy botot tettem volna, hátha segít valamit öreges mozgásán...
Miután jól kibosszankodtam magam, térjünk a jobb BBC változatra... No ez sem tökéletes, a férfi szereplőgárda itt is picit bosszantó, de már majdnem tökéletesen hozzák a könyvben ábrázolt figurákat. Élvezetes, kedves, könnyeztető, szerethető sorozat, amit őszintén tudok ajánlani minden klasszikus romantika rajongónak.
Egy drámaian édes történet egy drámaian édes lányról Mollyról. Tüneményes, ártatlanul romantikus film. No semmi borzongató testiség, csak szimpla lelki szerelem, de abból is a legszebb, a legelérhetetlenebb, a legfájdalmasabb. Hamarosan szerelmi háromszög szövődik a szereplők között, Molly pedig olyan édesen, tisztán szenved, hogy az már kész gyönyörűség.
A végét nem árulom el, de a lényeg, hogy meghatóan szép film, méltán trónol a klasszikus romantikusok győztes csapatában.
Előzetes a Youtube-on (ennél kevésbé émelyítőbbet nem találtam...)
Végül két Dickens film:
Az egyik legjobban sikerült BBC sorozat, a nemzetközi kritika is csak magasztalja, 30 jelölésből 18 filmes díjat nyert el, de 8/10-es az IMDB-n, tehát a közönség is nagyra értékeli.
Bevallom Gillian Andrerson színészi képességeiről sosem voltam túl nagy véleménnyel, de a sorozat után megemeltem a kalapom. Remekbe szabott alakítást nyújtott Lady Deadlock szerepében, egyszerre volt hideg, jeges szívű törtető, és érzékeny lelkű, mélységes titkokkal körülvett végzet asszonya. Elegáns volt, csendes és végtelenül ízléses.
A film 8 izgalmas részből áll, melyben van szerelem, csalás, titok, hazugság, ámítás, egyszóval minden ami a műfaj irányadó kelléke. Szinte habzsoltam a folytatásokat és sajnos 1 nap alatt ki is végeztem...
10. Közös barátunk
Dickens nagyívű regényének lényegét itt is sikerült elkapnia a rendezőnek. A film és a szereplők nagyszerűek, a történet izgalmas és egyszerre két szerelmespárnak is szurkolhatunk. A rejtély nem túl bonyolult, nagyjából az elején lehet tudni merre halad majd a történet, de mégsem fordul át unalomba.
A színészi játék ismét igényes, a megidézett kor hangulata egyszerre szörnyű és figyelemre méltó. A könyvről és a filmről már korábban írtam a blogon ITT olvashatjátok.
Ennyi mára, hamarosan folytatom a könyvajánlókat, és ha tetszettek a fenti filmek, akkor folytathatjuk a filmes rovatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése