2014. március 3., hétfő

KAVABATA JASZUNARI: Hóország

Kavabata a könyv megírásának idején
Eredeti cím: 雪国  - Yukiguni
Első kiadás: 1937
Műfaj: szépirodalom
Fordító: Carl Hanser Verlang német nyelvű fordítása alapján Jólesz László
Kiadó: Magvető Könyvkiadó
Sorozat: Világkönyvtár
Kiadás ideje: 1969, 2013 (Trivium Kiadó gondozásában)
Oldalszám: 171
Tartalom: ITT

A könyvről...
Nagy csalódás fogja érni azokat akik az Egy gésa emlékiratain fellelkesedve kezükbe veszik Kavabata Hóországát. A 2013-as kiadás borítója könnyed női olvasmány élményével kecsegtet, de az Olvasó már az első oldalak után rádöbben, hogy a giccsbe hajló külcsín igen súlyos belső tartalmat rejteget. A csalódás gondolata persze csak egy teória, de alátámasztják azok az értékelések, melyek a MOLY oldalán lettek megadva, 5/4 alatt ugyanis csak az illúziót veszett "gésarománcfaló" vagy egy lusta pontozhat.

A Nobel-díjas Kavabata története egy hegyi üdülőparadicsomba vezet bennünket - modern megfogalmazásában amolyan hegyi wellness központ - ahol a turisták kellemes időtöltését a hőforrások és a vérpezsdítő masszázsok mellett - a szexuális szolgáltatásokat is nyújtó gésák teszik édesebbé. A könyv nem tér ki részletesen arra, hogy kik is ezek a hölgyek, de egyértelműen megmutatkozik, hogy korántsem azokról a rendkívüli műveltségű asszonyokról van szó, akiket a japánok hagyományosan gésának tartanak, inkább átmenetet képeznek a gésák és a prostituáltak közt. Némelyikük tud táncolni, hangszeren játszani, esetleg olvasott, de az elvárások korántsem olyan magasak, mint a tradicionális gésa közösségben. Feladatuk a szórakoztatás, kibérelhetők karaoke bulikra, és megfelelő díjazás ellenében a tivornyákra is kaphatók. A régi időket idéző, ám sok mindenre kapható hölgyek előnye viszont, hogy társaságuk jóval megfizethetőbb, mint egy igazi gésáé.